A napokban az időjárás napközben többnyire a nyárias oldalát mutatja – az őszhöz azonban hozzátartozik még valami, mégpedig a köd. Ezekben a napokban a köd szinte meseszerű a felkelő napfénnyel együtt.

A tompa állandó szürkeség és a nedves hideg valószínűleg az első gondolatok, amelyek a ködről eszünkbe jutnak. A földközeli felhők mégis misztikus és meleg hangulatot is áraszthatnak.

A ködképződéshez az szükséges, hogy a levegő a harmatpontig lehűljön. A harmatpont a levegő páratartalmának mértékegysége; amint ez és a környezeti hőmérséklet pontosan megegyezik, a levegő páratartalma 100 százalékos. A felmelegedő nap hatására napközben elpárolog a víz. Ezután vízgőz formájában van a levegőben.

A hideg éjszakákon, különösen ősszel és télen, a levegő jelentősen lehűl. Ennek hatására a benne lévő víz ismét folyékonnyá válik, azaz lecsapódik. Ezáltal apró vízcseppek keletkeznek a levegőben. Ha a talaj közelében egy kilométernél messzebbre nem lehet látni, akkor ezt ködnek nevezzük.