Ha felnézünk az égre, laikusként általában a felhőket hasonlítjuk valamihez, egy formához, egy mesefigurához, akár a hangulatunkat határozza meg vagy egy gyors időjárás előrejelzést is gyárthatunk fejben: vajon esni fog?

A következőkben betekintést nyújtunk, hogy mi, meteorológusok, hogyan is különböztetjük meg a jelentéktelennek tűnő pamacsokat vagy a vészjóslóan érkező fekete felhőket az égen.

Ahogyan a fenti ábrára pillantva is láthatjuk, három szintet különíthetünk el: alacsony-, közép-, és magasszintet. A szinteket különböző magasságokban találhatjuk, így a magasság emelkedésével különböző hőmérsékleti értékeket társíthatunk egyes szintekhez. Így tehát észrevehetjük, hogy szoros összefüggés van a felhők anyaga és azok magasságbeli elhelyezkedése között.

Magasszintű felhők körülbelül 7-14 km-es magasságban helyezkednek el. A 12 km-es magasság a troposzféra teteje, ami a trópusokon elérheti akár a 17-18 km-t is. Ebben a magasság-tartományban lévő felhők jégkristályokból állnak. Szerkezetük szálas, fonalas, mintha festékkel próbálnánk egy üres vásznon az első ecsetvonásainkat, de a cirrocumulusok, azaz közismert nyelven a bárányfelhők is ide tartoznak. Fontos tulajdonságuk, hogy csapadékot nem adnak.