A peremfelhők a meteorológusok - talán bátran kijelenthetjük - egyik leglenyűgözőbb és legkedvencebb látványossága a zivatarok mellett. Ezek a pompás felhőívek a zivatarok vagy frontvonalak élén alakulnak ki.

A peremfelhő lényegében olyan felhő, amely hosszú, alacsony, felhős ívként jelenik meg. Az teszi ezeket a képződményeket olyan látványossá, hogy a zivatarfelhő alsó végén helyezkednek el. A peremfelhő a feláramló meleg levegő és a leáramlás alatt álló hűvösebb levegő közötti határ mentén alakul ki. Ez a hőmérséklet és a páratartalom közötti ellentét az, ami ezt a hatalmas struktúrát életre kelti.

A peremfelhők vizuális jellemzői eltérőek lehetnek, de gyakran alacsonyan fekvő felhők hosszú sávjaként jelennek meg, amelyek vízszintesen húzódnak a horizont mentén. A peremfelhő elülső része meglehetősen turbulensnek és szabálytalannak tűnhet, míg a hátsó része gyakran egyenletesebb. Ez a megjelenésbeli különbség az elülső részen felszálló légáramlásnak köszönhető, amely a nedves levegőt felfelé emeli, és turbulens felhőket eredményez.

A peremfelhők zivatarokkal és zivatarfrontokkal együtt alakulnak ki. Amikor egy leáramlás, vagy más néven " kifutóáramlás " éri el az előrenyomuló meleg, nedves levegőt, a meleg levegő gyors felemelkedését okozza. Ez a felemelkedés ideális feltételeket teremt a felhőképződéshez, így alakul ki a peremfelhő.

Bár a peremfelhők fenyegetőnek tűnhetnek, önmagukban nem jelentenek közvetlen előrejelzést a tornádó kialakulására. Gyakran társulnak azonban heves zivatarokhoz, és megelőzhetik egy hidegfront átvonulását. Bizonyos körülmények között a peremfelhők erős szeleket és heves esőzéseket hozhatnak magukkal.