Az elmúlt napokban ritka és egyben roppant feltűnő jelenséget figyelhettünk meg Európa egyes részein. Az eget látványos gyöngyházfényű felhők színezték, amelyek a sarkvidékeken kívül csak nagyon ritkán fordulnak elő.

A sarki sztratoszférikus világítófelhők, a legritkább felhők közé tartoznak, amelyek - általában csak télen - néha láthatók az északi félteke feletti égbolton.

Az elmúlt napokban azonban ezeket a ritka felhőket Lappföld, Észak-Skandinávia, Skócia és Anglia, sőt Közép-Európa egyes részein, egészen az Alpoktól északra is látták az égen.

A halo jelenségekkel ellentétben a gyöngyházfényű felhők irizáló ragyogását nem fénytörés és visszaverődés okozza, hanem a napfény szóródása és interferenciája a sztratoszférában lévő jégkristályokon.

A sztratoszférikus sarki felhők salétromsav, kénsav és feltöltött víz apró kristályaiból és cseppjeiből állnak. Amikor a hőmérséklet még alacsonyabbra, -85 fok alá esik, mint az Antarktisz felett, a gyöngyöző felhők jégkristályokból állnak.

A nagy magasságokban tapasztalható rendellenes lehűlés nagyrészt az éghajlatváltozással függ össze. Ez utóbbi megváltoztathatja a légköri cirkulációt, és potenciálisan a sztratoszféra egyes részeinek lehűlését okozhatja.

Emellett bizonyos emberi tevékenységek hozzájárulhatnak az ilyen felhők kialakulását elősegítő anyagok, például az üvegházhatású gázok vagy más szennyező anyagok kibocsátása, növekedéséhez.

Kevéssé ismert tény, hogy ezek döntő szerepet játszanak az ózonréteg vékonyodásában. Felületet biztosítanak olyan kémiai reakcióknak, amelyek a főként antropogén vegyi anyagokból származó klórozott és brómozott vegyületeket olyan anyagokká alakítják, amelyek hatékonyan pusztítják a sztratoszférában lévő ózont.