Meglepődve tapasztalhattuk a sarki fény jelenségét vasárnap este, ugyanis az északi fény rendkívül ritka, ami nemcsak Magyarországon, hanem az európai kontinens közepes szélességein is látható volt.

Természetesen nem mindenki élhette át az élményt, ugyanis alapvető feltétele volt a jelenség megpillantásának a derült égbolt. Magyarországon vasárnap napközben vonult át a hidegfront, amely mögött felszakadt a felhőzet, kiderült az ég, esetleg csak alacsonyszintű felhők lehettek egyes tájakon.

A Nap mágneses terének változasaival, megadott időközönként több vagy kevesebb töltött részecske, elektron és proton áramlik ki, amelyek halmaza a Föld felé is eljut, megközelítőleg 400 km/másodpercnyi sebességgel. Ezt a folyamatot korona-kitörésnek is nevezzük, amikor a Nap légköréből geomágneses viharként indul útjára ez a „felhő” az űrben. A Föld közelébe érve eljutnak annak mágneses teréhez, a magnetoszférához. A Napból érkező mágneses viharfelhő elhelyezkedik a Föld mágneses erővonalai mentén, amelyet mi szabad szemmel már sarki fényként tapasztalunk. Az északi hemiszférán, vagyis az északi földtekén Aurora Borealis, míg a délin már Aurora Australis megnevezéssel illetik.

Az égi tüzet, vagyis a sarki fényt és annak magyarázatát egy itáliai orvosdoktor jegyezte fel tudományos értekezésében a 16. században, amikor az erdélyi fejedelem udvarában tartózkodott. A feljegyzések alapján ekkor Európa-szerte megfigyelhető volt a fényjelenség. Található egy korábbi említés is, egy rövid beszámoló az 1300-as évekből, de az többnyire csak irodalmi jellegű. Ezekben az időkben még baljós jelként, rossz hírek hírnökeként tekintettek rá.